És akkor gondolhatnám, hogy véletlen, de hát nincs is olyan, hogy véletlen. Akkor mi van? Mit üzen nekem a citromlé? Végül is annyira tök mindegy, mert majd elfogy mind a három, de most erről az jutott az eszembe, hogy teljesen nyilvánvaló dolgokat ugyanígy nem veszünk észre az életünkben. Volt egyszer egy munkatársam, az azt csinálta, hogy egy üvegpohárba forró teát öntött, de az nem bírta a strapát és szétpattant. Ő felkiáltott, jaj, nézd már!, és aztán fogott egy másik ugyanolyan poharat, és abba is elkezdte önteni, és az is elpattant, és akkor megint felkiáltott, és fogott egy harmadik poharat, és akkor kivettük a kezéből a teát, mert a teljes garnitúrát széttörte volna, ráadásul teánk sem maradt volna. Ez még az a jó kis üzemi konyhás tea volt, az ugyanolyan jó, mint az óvodai főzős kakakó. Mondjuk engem a betűtésztaleves is elkápráztatott, de ha most visszakanyarodok az oviba, sose fejezem ezt be.

Szóval az van, hogy teljesen nyilvánvaló dolgot sem veszünk észre néha, még akkor sem, ha az orrunk előtt van, vagy épp ellenkezőleg, az orrunk mögött, szóval bennünk. Vagy ugyanazt a hibát elkövetjük nagyon sokszor. Végül is ez volt a citromlé üzenete. 

Nem tudom, én mit nem veszek észre. Neked van valami, amit nem veszel észre?