Képernyőtlen napokat kellene csinálni a gyerekeink meg a saját fejlődésünk érdekében, azt gondolom néha.

Én nagyon bírom a gépeket. Már nem a motoros kapára gondolok, bár az is kedves kis jószág lehet, azonban ritkábban szoktam kontaktusba kerülni vele. Mondjuk a számítógép. Laptop. Meg a mobil. Meg a PSP. Meg a Nintendo. Meg a Wii. Meg a mittudomén.

Szóval azt gondolom, ha egy jó filmet megnézel, elmerülsz benne, s kicsit - mivel az alkotott élmények éppúgy megérintenek, mint a valóságosak - belépsz abba a világba, s zömében  kilépsz a sajátodból.

A játékok és filmek világára gondolok igazándiból. Na hát amúgy nem tudom, minek írom ezt, mert teljesen mást kellene írnom, de azt majd inkább ezután fogom megírni. Mert óvodás koromban a betűtésztaleves baromira tetszett, és most ez a kép rendesen megfogott, és komolyan azt gondolom, hogy a tévé az tényleg felzabálja az agyunkat. HA sokat nézzük.

Mert amikor belépsz a film vagy a játék világába, akkor ugye a másikból kilépsz. S ha ezt nagyjából egész nap teszed, akkor persze egyre kevesebbet leszel a saját magad filmjének főszereplője, hanem egyéb történetekben fogsz élni. Mert amikor nézed vagy játszod, benne vagy, s amikor nem vagy benne, mert épp dolgozol vagy a kedveseddel vagy, vagy a családoddal, vagy a Tóttal, na akkor is ez jár a fejedben, hogy mi lesz a következő részben, vagy lejött-e már a 7. évad, vagy hányas pályán tartok, szóval melyik is a következő pálya. 

Ez a pálya.

Kemény lenne egy képernyőtlen nap, mert hogy a mobilt is ki kéne kapcsolni. Persze azt úgyis elhagyom néha itt-ott, na de mi volna, ha nem volna internet. Nettelen nem lehetetlen?

Kicsit úgy érezném magam, mint amikor Neo-t lekapcsolták a hálózatról a Mátrixban. Na és ez a durva, ha az ember már otthonosabban mozog virtuálban, mint reálban. Ha mikor már nagyon álmos vagyok, akkor feljön egy ablak, hogy "alacsony töltöttségű telep" és akkor vagy kilépek, vagy azonnal csatlakoztatom magam egy kávéhoz.

Persze ez biztos teljesen privát mindenkinél, hogy mennyire virtuál meg mennyire reál.

Privát virtuál-reál. Erről most egy az egybe beugrott a paradicsomleves betűtésztával. 

Akkor a tévé az megeszi az agyamat, ugye?