Megjöttem a Belső Kertről. Kivirágzott tőle a lelkem. Még nincs rend a
kertemben, mert még nem döntöttem el, pontosan hogyan helyezzem el
benne azt a sok varázslatos dolgot, amit ezen a hétvégén fedeztem fel
újra. Azért újra, mert ezeket a dolgokat mindig is nagyra tartottam,
de most, hogy a belső kertemben is a részemmé válhatnak, mélyebb
értelmet nyert minden.

A föld és a levegő. A víz és a tűz. Kő és fa. Gyertyaláng, egy csésze
tea és zene. Egy fa és virágok, kis kerti pad, csillagok az égen. Hold
és nap. Tücskök-bogarak, hernyók, pillangók, énekes madarak és
aranyhalak. Ezek most mind itt kavarognak bennem, mert még nem akarom,
hogy leülepedjenek, azt gondolom, elegendő időt kell adnom ennek.

Nagyszerű volt a csoport, közel kerültünk egymáshoz és tanultunk
egymástól. A feladatokhoz nem járt pontokba szedett, kinyomtatott
lépéssorozat, és nem is volt erre szükség. Egyszerű és őszinte
kérdéseket tettünk fel egymásnak, és közösen találtuk meg rá a
válaszokat, miközben a saját belső kertünk legmélyebb, rejtett zugait
fedeztük fel. Sokkal többet kaptam ettől a tanfolyamtól, mint amire
számítottam, pedig voltak elvárásaim. Igazán nagy élmény volt, hogy
nem csak egy új utat fedeztem fel magam előtt, amin majd elindulhatok,
hanem már a tanfolyam alatt is éreztem magamban a változást - és ez
nagyszerű dolog. Remélem, hamarosan lesz újabb lehetőség erre a
tanfolyamra, hogy más is elmehessen rá. Majd megírom, jó? Addig is,
alakítgatom az én kis belső kertemet.