Nem ismertem ez a verset, csak véletlen találtam rá.

Szerintem annyira jó...

Az idő mindig is megfoghatatlan volt a számomra. Most, hogy elolvastam, mégmegfoghatatlanabb lett:)

Ez nagyon szép, olvasd el.

Balázs Béla

Az órák

Heverek a forró fövényparton
Mellém lapul a halovány Tisza
Szomjú kezem puha vizébe tartom
Mint ahogy játszom szeretõm hajával

Nagy néma dél borul ránk izzó-kéken
Meztelenítõ mindentfelejtéssel.
Aranytűz újjal túrja a fövényt fel
Köröttem a nap.

És felettem elhúznak az órák
Mint idegen, szép, nagy madarak
És sorsom, harcom szárnyaikon hordják
Magosan szállva, távolodó dallal.

A dal lebűvöl s tehetetlen nézem
Hogy idegenül, büszkén elvonul
Az én életem. S mozdulatlanul
Heverek a forró fövényparton.