A hétvégi villámolvasás tanfolyamra érkezvén meglepetten tapasztaltuk,
hogy totális útfelbontást eszközöltek, s aztán megpróbáltunk egy másik
útvonalat, de azt is elzárták, aztán a sokadik próbálkozásunk után
rájöttünk, hogy totálisan körbeásták az egész épületet. Azért persze
bejutottunk, gyalog. Nem tudtunk pont az épület előtt megállni, kicsit
többet kellett cipekedni, de bejutottunk. Erről persze az eszembe
jutott az, hogy ez máskor is előfordul, csak nem annyira nyilvánvaló.
Járod az utad, éled az életed, s egyszer csak beleszaladsz egy nem
várt akadályba, s amikor megkerülöd, ott egy újabb akadály, meg aztán
még egy. Ilyenkor nagyon fontos az, hogy teljesen képben legyél,
vagyis tudd egészen pontosan, mit akarsz, és miért akarod azt a
dolgot.

Mert van, amikor az előtted fekvő akadályok csupán a kreativitásodat
teszik próbára. Ekkor igazán hasznos addig megközelíteni a célodat új
utakon, amíg el nem jutsz oda. Célkitűzésnél ez nagyszerű módszer,
leküzdhetetlen akadályokat játszhatsz ki ezáltal, sőt, a korlátokat
egymásra pakolva létrát készíthetsz belőlük magadnak.

Ha azonban túl sok akadály áll az utadba, és sejtesz mögöttük valami
mélyebb tartalmat is, akkor elgondolkozhatsz rajta, vajon jó irányba
tartasz-e. Ilyenkor jelzés értékűek ezek az akadályok, leküzdheted
őket, de nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás. Néha jó úgy elfogadni
az életedben felbukkanó jelzéseket, mint üzeneteket, és ennek
megfelelően változtatni.

Voltál már úgy, hogy véletlen eseményeket jelzésnek tekintettél, és
emiatt megváltoztattad egy korábbi döntésedet? Esetleg nem
változtattad meg ezeket, és később megbántad: Ajaj! Miért is nem
hallgattam a megérzéseimre?

Eső után köpönyeg, de még mindig jobb eső után egy köpönyeg, mint
sírdogálni csendben, mert a köpönyeget bekészítheted későbbi zivataros
időkre. Amilyenek mostanában vannak, június tájékán.