Alapvetően a meleget szeretem, amikor ezerrel tűz a nap, és lehet érezni, ahogy feltölt energiával. A hideg nem tölt fel, inkább magába szívja az energiámat. Persze a tél szép. Szép, mert fehér, szépek a jégcsapok is, szépek a deres fák, a jégvirág az ablakon. Amit nem annyira kedvelek benne, az az autózás, mert csúsznak az utak, reggel lefagy a kezem, mire lekaparom az autó ablakairól a jeget, és havat is kell lapátolni, és emiatt korábban kell kelni. Ilyenkor viszont a meleg az még jobb, mert sokkal kontrasztosabb, hogy odakint a sötétben fújja a szél a havat,  idebent pedig meleg van, ég a lámpa, lehet inni finom teát... És ha az ember összekapja magát, és rendesen felöltözik, akkor mégiscsak kimehet a hóba, és elmehet sétálni egy havas útra, lesöpörheti a havat egy padról, és ücsöröghet egy darabig. Ez már szép. 

Nem is beszélve a gyerekekről, főleg a kisebbekről, akik talán nem is emlékeznek a tavalyi hóra már, és csodálkozva nézik, hogy mi ez a fehér, és amikor rájönnek, hogy ez valami fura, egyszerre hideg és puha valamicsoda, akkor nevetve szaladgálnak benne, hasra esnek, vagy hanyatt fekszenek benne, hóangyalkát csinálnak, hógolyót gyúrnak, hóembert építenek, játszanak... Ilyenkor szeretem a havat. Te szereted?