Mert most akkora nagy hó lett itt mindenfelé, hogy a lépcső előtt is elsüllyedhetünk, hiába seperjük el többször nap közben. 

Volt egy hosszabb időszak az életemben, amikor nap mint nap hosszabb utat tettem meg autóval, s akkor nem igazán szerettem a havat. Egyszer néhány napra elszigetelődtünk a külvilágtól. Na nem volt olyan vészes, szánkóval el tudtunk menni a boltba, csupán az autóval nem lehetett kijutni az utcánkból. Végiglapátoltam az egész utcátt egy nap alatt, hogy másnap folytathassam a következővel, de másnapra ugyanúgy behavazódott, s arra gondoltam, felesleges harcba szállnom a természettel, inkább otthon maradunk, amíg valaki ki nem ás bennünket. Addig se munka, se iskola, se óvoda, se semmi. 

Pár nap múlva jött is valami nagy autó, s két perc alatt végigtúrta az utcánkat - aztán a többit is.

Jó volt az a pár nap. Akkor még cserépkályhával fűtöttünk, s mindig jó meleg volt odabent. Odakint a fehér hó, s semmi más. Mivel egy üdülőtelepen éltünk, senki sem lakott ott rajtunk kívül. Egy kis elszigetlődés a nagyvilágtól. 

Volt már hasonlóban részed?