Egyébként azt jelenti, érzéketlen. Ilyenkor, tavasszal nehezebb érzéketlennek lenni, mert valahogy a természettel együtt ébrednek az érzéseink is. Még ha eléggé urbanizálódtunk, akkor is a génjeinkben hordozzuk, hogy kötődünk a természethez, az időjáráshoz, a naphoz és a holdhoz, a fűhöz és a fához, a folyóhoz és az erdőhöz, a szélhez és az esőhöz.

Ha megteheted, tölts el egy pár percet valahol csendben, s hallgasd a madárdalt. Nem baj, ha az utca zaja is beszűrődik az ablakon, vagy néhány autó hangja próbál odatolakodni. Te csak egyszerűen figyeld a madárdalt, s engedj el minden mást a tudatod mellett. Ha nem hallod a madarakat, akkor ülj ki a napra, és érezd annak a melegét az arcodon. Vagy csak egyszerűen nézd a fákat és a virágokat. Figyeld a természetet... Hallod? Érzed? Látod? 

Valahol, legbelül magadat is megtalálhatod. 

Szeretem ezeket az érzéseket. Így remélem, nem vagyok inszenzibilis. :o)

Szép tavaszt!