A szabadságot persze mindenki másképpen értelmezi. Alapvetően szabadok vagyunk, mégis olyan sok mindenben korlátoznak minket. Szabadok vagyunk, mert oda megyünk, ahova akarunk, azt csinálunk, amit akarunk, és akkor, amikor csak akarjuk. Más szempontból egyáltalán nem vagyunk szabadok, mert sokszor megmondják nekünk, mi a jó és mi a rossz, mit szabad és mit nem, és mi az, amit muszáj. Ez lehet jó is, de nem mindig az. Na jó, a muszájok inkább sosem jók. Én nem igazán szeretem, ha mások által állított korlátok között kell élnem. A saját magam által felállított korlátokkal már sokkal barátibb viszonyban vagyok, mert arra - ha kell - fel tudok állni. Vagy át is mászhatok rajta. De mivel a korlátok alapvetően biztonságosak, nem is olyan nagyon rossz kissé korlátoltnak lenni. Éppen ezért én a korlátaimat nem igazán szoktam döntögetni, inkább csak tologatom azokat. Minél messzebb tolom őket, annál több lehetőséget adok magamnak. Lehet, hogy emiatt korlátlanul korlátolttá válok? Végül is... annyi baj legyen :-)