Hétvégén Győrben tartottam tanfolyamot, és útban arrafelé, ahogy
mentünk az autópályán, egyszer csak különös dolgok tűntek fel az út
mellett. Óriási szélkerekek álltak, sőt forogtak egymás mellett. Nekem
gyönyörűek voltak, mögöttük a felhős ég, alattuk a zöld fű, a változó
táj, és ők csak álltak egymás mellett, mint több tucat óriási idegen
lény, mintha egy más bolygóról kerültek volna ide valahogyan. A
szélkerekek pedig lassan forogtak, együtt, ugyanazzal a sebességgel,
és ahogy elhaladtunk mellettük, akkor láttam csak, milyen hatalmasak.
És aztán mentünk tovább, ezek pedig ott álltak végig az út mellett, és
messzebb is, sok-sok, nem számoltam meg, mennyi, de úgy tűnt, legalább
száz ilyen csodát láttunk.

Mondhatni, spirituálisan megérintettek ezek az óriási gépek, talán
azért, mert nem számítottam rájuk, talán azért, mert valami olyasmit
sugalltak, amit nem is biztos, hogy meg tudnék fogalmazni. Tudom, hogy
a szél megújuló energiaforrás, tehát ezek rendkívül hasznos
szerkezetek, megóvják a Földet, arra pedig igazán ráfér a gondoskodás.
Szívesen elücsörögnék pár órát egy ilyen mezőn, amin ezek a néma
óriások állnak, s forognak a szélben rendületlenül, miközben
összegyűjtik számunkra az energiát, amivel fűthetünk, hűthetünk,
utazhatunk, bekapcsolhatjuk a számtalan kütyünket és bigyónkat, hogy
csatlakozhassunk a hálóra, hogy kapcsolatban állhassunk egymással,
hogy működtessük a magunk kis világát.

Láttál már ilyen erőművet?